Természetház

Az égetéses gyógymód (moxibustio) alapjai:

A moxa- kezelés is legalább olyan ősi, mint a tűszúrás, az akupunktúra. Fennmaradt a mondás: Amit a tű nem gyógyít, meggyógyítja a moxa! A moxa kezeléssel aktív bőrpontok ingerlése történik és így a szervezet energiakeringését jótékonyan befolyásolják.

A moxaterápiának és az akupunktúrának a hatásmechanizmusa sok mindenben hasonlít egymáshoz, csak míg az akupunktúránál a steril tűkkel ingerlik a pontokat, addig a moxaterápiánál a hőhatás révén ingerelhetők a pontok a bőrfelszínen.

Bizonyos betegségek kezelésében a moxaterápia alkalmazását lehet előnyben részesíteni, mint pl. az úgynevezett Yin betegségek. Ezekre, a betegségekre az alábbiak jellemzők: energiahiány alulműködés, alacsony várnyomás, krónikus betegségek,hideglelés- megfázás, gyenge erőléti állapot, tartós fájdalom általában azonos helyen stb.

Felsoroltakra jellemző betegségek: álmatlanság, feledékenység, krónikus hasmenés, belek korgása, ijedtség, tompa hallás, rossz látás, hányás, haspuffadás, erőtlenség, ödéma, étvágytalanság, rossz emésztés, szédülés, csepegő vizelet, merev nyak, karfájdalom, stb.

Nem javasolt a kezelés ha a panaszok a meleg hatására erősödnek.

Kezelés menete:

A moxát meggyújtjuk és a kezelendő pont közelében melegítjük a bőrfelszínt. A keletkező füstgáz a bőrbe jut, a moxa melege   infravörös és hősugárzás -hatást fejt ki az ingerpont felett, gyógyító reakciót elindítva el. A moxafüst nem veszélyes, az ürömvirág füstje fertőtlenítő hatású. Kínában elsősorban a betegségmegelőzésre használták  a moxaterápiát. ( magas vérnyomás, agyvérzés, influenza ).

Már a kínai császár udvarában is az orvos feladata a megelőzés volt. Ha a császár beteg lett az orvosnak már nem is volt tovább munkája.